A szélmalomharc szülőatyja mosolyog

Heller Ágnes úgy látja, hogy a „zsidókérdést” lehetetlen megoldani.

HellerAgnes0901-768x523

„Nem vagyok színésznő”, köszöni meg Heller Ágnes már-már szabadkozva – virággal a kezében – az elismerő tapsot az Őszi Zsidó Szabadegyetemen nagy érdeklődéstől kísért előadása végén. A filozófiaprofesszor témája a Szombathelyi Zsidó Hitközség Bernstein Kulturális Központjának nagytermében ezúttal az antiszemitizmus a maga történetiségében, beleértve az előzményeit is. Még a táskáját sem veszi le a válláról, úgy osztja meg – a tőle megszokott, pontosan fogalmazó, szenvedélyes átéltséggel – a tudást; legalábbis ami ebből a beláthatatlan, inkább csak sejthető tágasságból és mélységből egy szűk órába belefér. Az este összefoglaló következtetése szerint semmi nem mutat arra, hogy a „zsidókérdés” valaha is megszűnne. (Heller Ágnes 2004-ben írta meg A „zsidókérdés” megoldhatatlansága című könyvét.) Az első számú ok a professzor szerint az örökös, a zsidóságot minden körülmények között jellemző kisebbségi lét, amely predesztinál az ellenség- és bűnbakszerep betöltésére. Hogy a vallási alapú antijudaizmus hogyan, mikor fordult át szociális, illetve etnikai (rasszista) antiszemitizmusba? Heller Ágnes ezen a ponton a 15-16. századi Hispániába, Portugáliába tér vissza, ahol a zsidó szülőktől származó, áttért újkeresztényeket is üldözték; papírokkal kellett igazolniuk, hogy anyjuk-apjuk keresztény. Ezek szerint itt tapinthatók ki elsőként a fajelmélet jellegzetességei. Heller Ágnes azzal a kevéssé ismert ténnyel (legalábbis feltételezéssel) lepi meg a közönséget, hogy a Don Quijote halhatatlan szerzője, Cervantes szintén újkeresztény volt (származása „tisztaságát” megvásárolt dokumentumokkal sikerült igazolnia). A professzor asszony ebből a meghasadt, kettős identitásból, „véletlen személyiségből” vezeti le például az író máig eleven humorát, amelynek éltetője a distancia: a regényt se ő írta, hanem „valaki más”. Sőt: ezek szerint a humanizmus emberközpontúsága szintén innen ered. Hiszen ha se keresztény, se zsidó; akkor mi? Ember, mindenekelőtt. Az újkeresztények az első modern emberek. A szélmalomharc örök.

This entry was posted in Nincs kategorizálva. Bookmark the permalink.

Comments are closed.