A Szombathelyről és környékéről elhurcolt zsidókra emlékeztek deportálásuk 72. évfordulóján vasárnap. Az egykori gettó területén áll a helyi zsidó közösség imaháza, ott tartották a gyászszertartást. A mártírokra Schőner Alfréd főrabbi emlékezett.
A zsidó közösség egyik legfontosabb parancsolata az emlékezés. Különösen igaz ez most, hiszen egyre kevesebb a holokauszt-túlélő Magyarországon, szinte alig néhány ezren vannak Közép-Európa egykoron legnagyobb zsidó közösségéből, Szombathelyen is mindössze maroknyian maradtak - fogalmazott a főrabbi. Szólt arról is, hogy egyedülálló a Szemtől szemben című kiállítás, amely korabeli fotográfiák és az azokon megörökített emberek sorsán át villantja fel a hajdani szombathelyi zsidóság mindennapjait, így segít, hogy sorsuk ne merüljön feledésbe.
Harangozó Bertalan kormánymegbízott arról beszélt, hogy az utókor kötelessége a mártírokra való emlékezés és a hálaadás az életben maradottakért. - Az emléknap ugyanakkor figyelmeztetés is, arra, hogy az ember kellő tartás nélkül kíméletlen gyilkossá válhat. Továbbá iránymutatás is: küzdeni az igazságért, a jóért - tette hozzá. A szombathelyi holokauszt-túlélők közül öten vettek részt a megemlékezésen, őket egy-egy szál fehér rózsával köszöntötték. A szertartást vezető Schőner Alfréd főrabbi elmondta: Szombathelyről 3226 embert vittek el, közülük alig 300-an tértek vissza a haláltáborokból. Az elhurcolt 613 gyermek egyike sem élte túl a megpróbáltatásokat. A hajdani zsinagóga épületének tövében, az áldozatok emlékfalánál koszorúkkal és kövekkel rótták le tiszteletüket az emlékezők, majd a Bercsényi utcai temetőben, a mártírok és munkaszolgálatosok emlékművénél mondtak gyászimát.
Forrás: Vas Népe, fotó: Szombathelyi Médiaközpont