Az izraeli Ramat Gan és Szombathely 25 éve parafálta a testvérvárosi szövetséget megpecsételő szerződést. Ramat Gan 25. születésnapját ünneplő városi kórusa ebből az alkalomból adott örömkoncertet vasárnap este a Bartók Teremben.
Megtelt a Bartók Terem a Ramat Ganból érkezett kórus üdvözlésére, és végül állva ünnepelt a közönség: a spiritualitáshoz többféle érvényes utat is fölkínáló, majdnem kétórás koncert jólesett ebben a hulló faleveleket pörgető őszi estében. Talán még a vihart is ennek a tágas örömkoncertnek sikerült megszelídítenie. Amint dr. Puskás Tivadar polgármester köszöntőjében utalt rá: ma már tudományos vizsgálatokkal alátámasztott tény, hogy az együtténeklés által „egyszerre dobban a szív”. Az egyszerre dobbanás ritmusát hamar fölvette vasárnap este a Bartók Terem közönsége. Ugyancsak a polgármester mondta el, hogy a koncert ötlete tulajdonképpen Izrael Magyarországon akkreditált nagykövetétől származik. Ő volt az, aki – annak tudatában, hogy Ramat Gant és Szombathelyt testvérvárosi kapcsolat köti össze – a személyes koncertélmény hatása alatt fölhívta a szombathelyiek figyelmét a kórusra, amelyben professzionális és műkedvelő muzsikusok-énekesek együtt lépnek színpadra. A vendégszereplést Ramat Gan városa támogatta. Így vált évfordulós ünneppé a fellépés: a vegyeskar éppen akkor jött létre, amikor Ramat Gan és Szombathely hivatalos szintre emelte együttműködési szándékait. A polgármester díszoklevéllel köszönte meg az estét, az oklevelet a kórus vezetője, az Abu Gosh Fesztivál zenei igazgatója, Hanna Tzur vette át. (Abu Gosh kis település Jeruzsálem közelében, egyebek mellett kórusfesztiváljáról híres.)
Hanna Tzur impulzív, mosolygós személyisége jelentősen hozzájárult a szombathelyi koncert elsöprő sikeréhez. Körülbelül ilyennek képzeljük a Shakespeare-tündéreket, akikben van rengeteg huncutság, de legalább annyi átszellemültség is. Ég és föld között fölállított, hétköznapi szemmel láthatatlan létrán járkálnak védőfelszerelés nélkül (Jákob álmában látott ilyen létrát), és persze azt tesznek az emberrel, amit akarnak. Plusz megzabolázzák a zenét. Hanna Tzur hol áradó, széles mozdulatokkal – mint amikor hajladoznak a fák –, hol apró rebbenésekkel irányította a kórust; és néha maga sem tudott szabadulni a zene hatása alól.
Az „Amazing grace” (csodás kegyelem) címmel meghirdetett koncerten egyházi ihletésű művek hangzottak föl, a sokszínűség – és a zsidó-keresztény alap – egységében. Az európai klasszikusok (Mozart, Schubert, Brahms, Puccini) után a „Deep river” című spirituálé vezetett át az izraeli és zsidó zenék fájdalmat és örömöt kivételes módon egyesítő világába. A teljesség igénye nélkül: a ladinó (szefárd) dalok mellett hallhattunk Weill-imát (igen: az a Kurt Weill, akit a leginkább karcos Brecht-songjairól, operáiról ismerhetünk). Elhangzott Szenes Hanna (a programban: Chana Senesh) és David Zehavi „Eli, eli” (Istenem, istenem) című dala. Szenes Hanna magyar költő, brit ejtőernyős, izraeli nemzeti hős 1944-ben halt meg Budapesten, 23 évet élt. A közönség végül állva ünnepelte a negyventagú kórust, Gabi Argov zongoristát, a két szólistát: Joseph Aridant (tenor) és Alekszej Kanunnyikovot (basszus, az Izraeli Opera szólistája), a kórus élén Hanna Tzurt. Az együtténeklés öröme kiáradt a nézőtérre, talán még azon túl is. A Bartók Teremből kilépve az égre rajzolódott a zsinagóga sziluettje.
Forrás: Vas Népe (szerző: Ölbei Lívia, fotó: Nagy Jácint)