Egy találkozás margójára – a megyei napilap főszerkesztőjének jegyzete

halmagyi1

A szombathelyi zsidó hitközség, és a benne munkálkodók nagyon markáns, értéket teremtő, és fontos szereplői Szombathely, és egész Vas megye közéletének. Az elmúlt évtizedek az építkezésről szóltak mindenféle értelemben, és bármennyire is elsősorban a megőrzést és a megmaradást voltak hivatottak szolgálni, ma már pontosan tudjuk mi mindannyian, hogy nélkülük, a zsidóság nélkül, szegényebb lenne múltunk, jelenünk, de a jövőnk is. Ennek megértéséhez nem kell sokat tenni. El kell menni közéjük, beszélgetni kell velük, megnézni az állandó és időszaki kiállításokat, részt venni rendezvényeken, és megemlékezéseken, megkóstolni a zsidó ételeket, hanukakor gyertyát gyújtani együtt városunk polgármesterével, és arra gondolni, hogy valójában ők, mi vagyunk.

Márkus Sándor, a hitközség elnöke, barátságos, mosolygós ember. Nyitott, és sokat tett azért, hogy mint maga is elmondja, Szombathelyen és Vas megyében még az árnyéka se vetődjön senkire sem az antiszemitizmusnak. A hitközség munkáját, rendezvényeit, programjait nagyon sok nem zsidó szombathelyi segíti, és a szombathelyi polgárok, nemcsak kulturális értékek, történelmi, helytörténeti tradíciók, hanem emberi kapcsolatok, barátságok mentén is képesek gondolkodni a zsidóságról. Ez a vidék, szűkebb pátriánk, a béke és nyugalom szigete, ebben éppúgy, mint reméljük, sok minden másban is. Mégis, még ebbe a békés, de felszíne alatt sötét, és mély tóba, egy rossz ízű vicc is képes olyan nehéz követ hajítani, hogy komoly hullámok keletkezzenek. Elsősorban a lelkekben persze. De hát van-e súlyosabb és pusztítóbb hullám annál, ami a lelkekben keletkezik?

A laptársunknál megjelent, sokak érzékenységét sértő vicc, komoly hullámokat vetett a helyi hitközség életében is. Meg kell értenünk ezeket a rossz érzéseket, mondja Márkus Sándor, minden kis rezdülés egy sokkal nagyobb baj előszele azoknak a lelkében, akik a múlt nyomasztó terheit hordozzák. Ezért kell elmondani újra és újra, hogy egy ilyen történet, szerencsétlen, emberi mulasztás, nem előjele semminek és nincsen mögötte ártó szándék. Ha pedig egy bocsánatkérés elsikkad a sorok között, vagy nem kap kellő figyelmet, akkor meg kell ismételni, megállva egy pillanatra, elgondolkozva azon, hogy mit tehettek volna annak idején apáinknak, nagyapáinknak.

Lapunk igyekszik mindenről beszámolni, ami a hitközség életében történik. A hitközség pedig megtesz mindent azért, hogy legyen miről beszámolnunk. Márkus Sándorral jó volt beszélgetni. Értettük a kimondott szavakat, és értettük a kimondatlanokat is.

Forrás: Vas Népe, szerző: Halmágyi Miklós

This entry was posted in Nincs kategorizálva. Bookmark the permalink.

Comments are closed.