Közösen ünnepelt több dunántúli zsidó hitközség Szombathelyen: Tu bisvát, vagyis a fák újéve alkalmából cédrust ültettek, gyümölcsöt fogyasztottak, és meghallgatták Darvas István főrabbi tanítását. Egy fontos tanulságot is levontak: a kis létszámú közösségek számára meghatározó élmény nagy társaságban megélni a zsidó ünnepeket, egymás erősítése létkérdés.
Hosszú időre meghatározó élmény marad minden résztvevő számára az idei Tu bisvát Szombathelyen. Több mint nyolcvan hittestvér ünnepelte együtt a fák újévét a házigazda, Szombathelyi Zsidó Hitközség meghívására február 5-én. Elnökük, Sugár Judit egy éve vette át a közösség irányítását, azóta sikerült megnyernie Darvas István főrabbit vallási vezetőnek, és folytatja elődje munkáját, a kapcsolatépítést más hitközségekkel. Ennek jó példája a mostani esemény, amely a szombathelyi Bernstein Béla Kulturális Központ udvarán szimbolikusan egy fa elültetésével kezdődött.
Cédrusfát ültetett a közösség
Pajor-Bytomski Magda egy gyönyörű cédrusfát ajándékozott a Szombathelyi Zsidó Hitközségnek, amely a jövőben a kertet szépítheti. Adományozónk édesanyja emléke előtt is tiszteleg ily módon – mondta Sugár Judit az eseményen, majd a közösség elöljárói elhelyezték a földben a fát. – Az emlékezésnek ez az örömteli módja jól kifejezi, hogy nemcsak a múlt és a jelen fontos, hanem a jövő is – fogalmazott Darvas István, aki ezután áldást mondott.
A jövőben hinni, a tudást átadni
A házigazda köszöntőjét követően a főrabbi az ünnepről, a zsidó szokásokról, és a közösségeket időnként válaszút elé állító történésekről beszélt. Tisztázta a Tu bisváthoz, azaz a Svát hónap 15. napjához kapcsolódó fogalmakat, ehhez előadásában a hagyomány eredetéig visszanyúlt. Már a fák újévének dátumában sem volt egyetértés a között a két rabbi között, akik a zsidó források szerint egykor számos más vallási kérdésben is összevitatkoztak, az azonban biztos, hogy végül egy égi hang segítségével döntötték el a dolgot. A hang azt mondta, hogy bár mindkettejük tanítása az Élő Isten szava, mégis a „szerényebb” rabbi álláspontja érvényesülhet, mégpedig azért, mert ő meghallgatta, elfogadta a sajátjától eltérő véleményt is. Megtudtuk azt is, hogyan kapcsolódnak a fák ehhez a dátumhoz: elődeink e nap kijelölésével határozták meg azt az időpontot, ahonnan egy termő növény korát számolhatták. A termésből csak az ötödik esztendőben fogyaszthattak. A világszerte, így Izraelben is faültetéssel ünnepelt Tu bisvát alkalmából a legelterjedtebb szokás szerint tizenötféle gyümölcsöt eszik ilyenkor a közösség, ám nem volt ez mindig így, csak az 1500-as évektől épült be a hagyományba. Gázai Nátán nevéhez fűződik a Tu bisvát széder, vagyis az ünnephez kapcsolódó gyümölcsevés – az ő történetét, valamint az ál-Messiással, Szabbatai Zvivel való találkozását, és kettejük vallásra gyakorolt hatását, a zsidóság kettéválását is felidézte az előadó.
A főrabbi szólt még a fák és a Tóra kapcsolatáról, arról a felfogásról, miszerint a Tóra-adás nem egy egyszeri, lezárult történés, hanem egy folyamat, s ezáltal a tanítása éppúgy a jövőbe mutat, akárcsak egy elültetett fa és annak leendő termése. Kiemelte: a tudás továbbadása a legfontosabb zsidó feladat.
Áldott gyümölcsök
Sütemények, valamint szilva, banán, dió, datolya és még sok más gyümölcs megáldásával, majd közös elfogyasztásával folytatódott az ünneplés, sőt a résztvevők környékbeli borokat is kóstolhattak. Közel 100 vendég töltötte együtt a vasárnap délutánt, és abban mindannyian egyetértettek, hogy fontos szerepe van az efféle rendezvényeknek a zsidó közösségek megtartásában. Sugár Judit többek között e célból fordít nagy gondot arra, hogy a dunántúli hitközségekkel jó kapcsolatot ápoljanak, és hasonlóképpen gondolkodnak a vendégek is.
„Jó együtt lenni”
Hóbor József Zalaegerszegről érkezett, és többen is elkísérték. – A nagykanizsai hitközségnél szereztünk tudomást erről a programról, és nagy örömmel jöttünk, hiszen fontosnak tartjuk, hogy bővíthessük a tudásunkat, és jobban megismerjük egymást, ezek lényeges értékek – fogalmazott. – A környezet fantasztikus, a Szemtől szemben című kiállítás pedig lenyűgöző, nincsenek rá szavak – folytatta. Hóbor József úgy véli, mindenkinek tudnia kellene róla, hogy az ország életében mekkora károkat okozott a polgári zsidóság kiirtása. – Ez a tárlat róluk, a hiányukról szól, és arról a teljesítményről, amely a nevükhöz fűződik. Ha a tragédia nem következett volna be, Magyarország Európa, sőt a világ ékköve lehetne általuk – tette hozzá. Kiemelte: a mostani rendezvény épp ennek az ízig-vérig polgári létnek és hagyománynak az őrzője. – A szombathelyi zsidó hitközség felszabadult, mégis a vallási hagyományt folytatni képes közösség, amelyet vendégként csak irigyelni lehet – mondta Hóbor József.
Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke azt vallja: a még élő, tevékenykedő zsidó közösségeknek kötelességük összefogni és megismerni egymást. – Pápán már csak egyesületként tudunk működni, nincs elegendő zsidó férfi a közösségünkben, de igyekszünk ápolni a hagyományainkat, és figyelmet fordítani a tanulásra, akár másoktól is. Ha mi nem fogunk össze, és nem keressük fel egymást, helyettünk nem teszi meg senki, tehát fontos feladatunk a kapcsolatok ápolása – mondta a pápai zsidó közösség elnöke. Hozzáfűzte: öröm, hogy ennyien eljöttek a mostani rendezvényre, hiszen ez azt jelenti, hogy a zsidó ünnepek megtartására, a kapcsolatápolásra nagy igény van.
– Mindig jólesik találkozni a hittestvérekkel, most azonban alkalom is adódott, a Tu bisvát ünnep, így szívesen utaztunk Szombathelyre – mondta a legnagyobb létszámmal, mintegy 20 fővel jelen lévő nagykanizsai hitközség elnöke, Székely István. Lévai Ibolya alelnök felidézte a szervezést: természetes volt, hogy az első hívó szóra igent mondtak és jöttek. – Három évvel ezelőtt már egyszer közösen ünnepelhettünk, akkor is szívesen vettünk részt a közös programon, mert ilyenkor érzi az ember, hogy rajtunk kívül is vannak működő zsidó közösségek, egyszerűen jó együtt lenni – összegezte az alelnök.
A Soproni Zsidó hitközség alelnöke, Kerschbaum Katalin szerint minden vidéki hitközség küzd azzal a problémával, hogy nincsenek elegen. – Egész más egy 5-10 fős társaságban ünnepelni, és más ötvenen, vagy akár még többen. De nemcsak kellemes, hasznos is egy ilyen program, jó hangulatban ünnepelhetünk, és közben megbeszélhetjük közös ügyeinket – fogalmazott az alelnök, s valóban: még sokáig élvezték egymás társaságát a hittestvérek. Megegyeztek abban is, hogy folytatják a közös programok szervezését, amelyben megmaradásuk, sőt erősödésük zálogát látják.
Haitzmann Ágnes