Micsoda kombináció: koncert brácsára és orgonára, a Savaria Szimfonikus Zenekar kamarabérletében, a Bartók Teremben. De a Zsidó ima és az orgona első pillantásra különösnek tűnő találkozása is azonnal fölkelti az érdeklődést.
Fotó: Németh Richárd
Az orgona beemelése a zsidó liturgiába a neológ irányzat egyik legfontosabb egyházzenei újításának számít, bár azt mondják, hogy az istentiszteleteken ma Magyarországon csak a budapesti Dohány utcai zsinagógában hangzik föl orgonaszó. Például ezért is érdemes volt ellátogatni a csütörtök esti kamarakoncertre, amelynek helyszíne ráadásul eredendően magában hordozza a szakralitást. A Zsidó ima-koncert ismét tudatosíthatta bennünk azt a tényt, hogy a Bartók Terem nem máshol, hanem az egykori szombathelyi neológ zsinagóga gyönyörű, jellegéből fakadóan a mór építészet és a szecesszió jegyeit magán viselő épületében működik. Tudjuk ezt persze, általában mégis elválik egymástól a két élmény: kinn a zsinagóga, benn a koncertterem. De ezen az estén biztosan észrevesszük azt, amire más koncerteken talán (a megszokás okán) már nem is figyelünk. Hogy a Bartók Terembe futó folyosó végén, jobbra kinézve az ott a zsinagóga egykori, ma már lezárt főbejárata. Hogy a karzatra vezető (majdnem csiga)lépcső kovácsoltvas-korlátjának szépen megmunkált, indázó mintázatában kirajzolódik a Dávid-csillag. (És kinn az is szembetűnik, hogy a hozzákapcsolt modern épületszárny mintha sebet ejtene a zsinagóga testén.)
Fotó: Németh Richárd
A Savaria Szimfonikus Zenekar kamarabérletében a 2015/16-os évad negyedik hangversenyén az ukrán származású, Lübeckben élő brácsaművész, Semjon Kalinowsky (egyébként a köztársasági elnök által adományozott Ukrajna Érdemes Művésze kitüntető cím tulajdonosa) lépett föl, főleg kamarazenekarokkal, bejárta már az egész kontinenst, Skandináviától Törökországig. A brácsára-orgonára hangolt programmal is sokfelé eljutott az elmúlt években. Szombathelyre Franz Danksagmüller osztrák orgonaművész, zeneszerző társaságában érkezett. A koncert pedig elvezette a közönséget a pészahtól (zsidó húsvét, az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékezetére) az engesztelésig. A jom kipur, az engesztelés napjának imádsága a kol nidré: a Bartók Teremben Siegfried Würzburger (1877–1942) orgonára írt kol nidré-imája zárta a koncertbe foglalt ünnepsort.
Illetve nem egészen, mert a két rokonszenves előadó ráadással köszönte meg a tapsot, bevonva az ünneplésbe a termet és az orgonát is. Úgyhogy a végén a többek között Liszt- és Kossuth-díjas Kovács Béla „Sholemalekhem, rov Feidman!” című kompozíciója teremtett a brácsa bársonyos hangjával Chagall-módra a város fölé, felhők közelébe emelkedő, röpködős hangulatot. (Ahogy Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke megjegyezte: ezen a koncerten dalolt a brácsa – imádkozott maga a hangszer is.) A Kovács Béla-kompozícióban megszólított Giora Feidman pedig nem más, mint a klezmerzenészcsaládból származó, Buenos Aires-ben született világhírű klarinétművész és klezmerszólista, aki nemcsak a klezmer lelkét ismeri, hanem a tangóét is.
Forrás: Vas Népe, szerző: Ölbei Lívia