Az Új Élet folyóirat októberi számában jelent meg Dr. Schőner Alfréd főrabbi 613 – Gondolatébresztő szám a Nagyünnepek fényében című írása, melyben Szombathely zsidóságára is emlékezik.
Szombathely közepén magasodik a varázslatos szépségű, gyönyörű neológ zsinagóga. Két tornya az ég felé néz. Az épület kicsinyített mása Európa első jellegzetes neológ zsinagógájának, a budapesti Dohány utcai zsinagógának, amelyet 1859-ben avattak fel.
Majd egy évszázadig szolgálata Vas megye fővárosának zsidóságát, és sorsa az lett, mint az egykori híveké, az enyészet. Ma a helyi zene, illetve művészet fellegvára. Egy árulkodó márványtábla beszél csupán arról, hogy ez a hely valamikor Isten háza volt.
Szemben a helyi zsidóság mai székháza. Kicsinyke, de igencsak elegáns imaházában péntek este még száll az imádság a magasságok felé. A magasságok felé, a Jóistenhez, aki nem annak függvényében hallgatja meg az imádságot, hogy mennyien imádkoznak az Ő házában.
Az első emeleten kultúrterem. Rendszeresen előadást tartanak ott budapesti előadók, oktatók, művészek. Zsidó fórum, ahol találkoznak a különböző vallású vagy gondolkodású emberek.
Beszélgetnek, vitatkoznak, igyekeznek megérteni egymást.
Nem messze innen az egykori szombathelyi elemi iskola, ma felújított belső térrel. Benne egy állandó kiállítás a zsidóság múltjáról, évtizedek kultúrájáról, emberekről. Sehol az országban, de talán egész Európában nincs ennyi megafénykép, ilyen jól összeállított tárlat, amely őrzi a virágzó élet emlékét. A polgárok sokszínűségét, a lenyűgözően gazdag vallásos életet.
S most vissza: a zsinagóga és az elemi iskola közötti székházhoz. A lépcsőn felmenve, Herzl Tivadar táblája látható. Őrzi a zseniális gondolkodó emlékét, aki megfogalmazta az Im tircu en zo ággádá, Ha akarjátok, nem álom örök értékű mondatát.
Nem messze a Herzl-táblától, ott van egy környékbeli kicsiny zsinagóga nagyon érdekesen alakult történetében értékesen formálódott egykori két kőtáblája, rajta: Ászeret hádibrot, a Tízparancsolat igéi.
Az egyik oldal ép, a másik eltörött.
Az egyik oldalon bén ádám láMákom, Isten és az ember közötti parancsolatok, a másik oldalon bén ádám láhávero, ember és ember közötti parancsolatok. Amelyik összetört, az a bal oldali, ember és ember közötti kapcsolat. A jobb oldali, amely Isten iránti szeretetünket, alázatunkat, reményeinket, a szülők iránti tiszteletet fogalmazza meg, az a mai napig él.
Él és üzen.
A másik oldal a pusztulásról beszél. Emlékeztet a soára, ahol több mint 4000 szombathelyi zsidó pusztult el.
A lépcsőn lefelé jövet a kultúrházban, s már majdnem kiérve az utcára, egy drámai hatású márványtábla látható, mely a soában mártíriumot szenvedett 613 gyermek emlékét őrzi:
„A szombathelyi gettóból elhurcolt 613 gyermek emlékére, akik a fasiszta terror áldozataivá váltak .”
Hatszáztizenhárman voltak, mint a micvák száma . No comment…
Forrás: Új Élet, 71. évfolyam, 18. szám, fotó: Szombathelyi Zsidó Hitközség