Újra-újraavatták a kőszegi emléktáblát

Mint ismeretes, a kőszegi rabbiház falán májusban újraavatott emléktáblát két hónappal később ismét eltulajdonították. Az érintettek az eseten megdöbbenve csak egyet tehettek: lelkiismeretüket megnyugtatva a táblát újra-újraavatták.

137-0485

Az avatáson többek között Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke, Mezei Péter, az alakulóban lévő Kőszeg Zsidó Hitközség elnöke, Huber László polgármester és dr. Bokányi Péter, a Kőszegi Európa Ház Egyesület elnöke volt jelen.

137-0479

Az egybegyűltek Küttel István alábbi beszédét hallgathatták meg:

Tisztelt Megjelentek!

Szégyellem magamat az helyett, illetve azok helyett, akik ennek a táblának az elődjét eltávolította, eltávolították, mert ezzel rossz színben tüntetik fel Kőszeget, a kőszegi embereket, akikre óhatatlanul rávetülhet a gyanú árnyéka, hogy ez a garázdaság egy általános kőszegi hozzáállást tükröz.

Szégyellem magamat utólag azért is, mert az eredeti, rézből készült emléktábla eltulajdonítása után 5 éven át mentem el nap, mint nap az emléktábla hűlt helye előtt úgy, hogy vártam arra, hogy valaki más majd pótolni fogja.

Szégyellem magamat azért is, mert az eredeti emléktábla 2010-ben történt eltávolításának okául elfogadtam tudat alatt azt a magyarázatot, hogy „biztos a színesfém tolvajok” voltak. Ezzel méltatlanul kevertünk gyanúba másokat. A valódi okot – sajnos – a második, pótolt emléktábla eltűntetése utólagosan igazolja.

Ugyanakkor a lelkiismeretemet, lelkiismeretünket megnyugtatja az a tény, hogy a második alkalommal eltüntetett emléktáblát hat napon belül pótoltuk.

Ennek kapcsán jut eszembe az egyik ok, amiért Horváth Ferenc – L. Kiss Csaba: Végjáték a határon című könyve állítólag megszületett, nevezetesen, hogy „Kőszeg bűnös város” teóriát eloszlassák. Én ezzel a megközelítéssel nem tudok mit kezdeni, mert olyan, hogy bűnös város nincs, csak bűnös, gyarló, megvezetett emberek voltak, és sajnos vannak. Míg 1944-45-ben, a nemzeti szocializmus diktatúrája idején, a kormányzati propaganda kirekesztő hadjáratával szembemenni életveszélyes volt, addig ma, a demokráciában az alattomos, névtelenségbe burkolódzó propagandával szembemenni maximum kényelmetlen.  Ma sokkal nagyobb bűn lenne egy ilyen gyalázatos tett mellett szó nélkül elmenni.  

Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy szerintem túl kicsi és kevés lakosú hazánk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy bárkit, vagy bármelyik nemzetalkotó közösséget akármilyen ürüggyel kirekesszünk magunk közül. Ugyanis mindenkire szükség van egy boldogabb, sikeresebb, élhetőbb Magyarország megteremtéséhez.

Végezetül köszönet illeti a Kőszegi Városgondnokság munkatársait, akik a tábla helyét és a táblát előkészítették és szakszerűen felhelyezték. Ezután még jobban vigyázunk (vigyázzunk) az emléktáblára.

Fotó: Németh Iván