Mindössze egyetlen fotó őrizte meg az író, újságíró, műfordító Adorján Andor arcát, aki 1883-ban Lakenbacher Andor néven született Szombathelyen. Róla szólt a Zsidó Szabadegyetem legutóbbi előadása, amelyben Tüskés Anna irodalomtörténész elevenítette fel a máig alig ismert, Franciaországban karriert befutott „vérbeli újságíró” életét.
Adorján Andor a Zrínyi utcai zsidó elemi iskolába járt, s 9 éves volt, amikor szüleivel (Lakenbacher Fülöp bőrkereskedő és Singer Malvin) és testvéreivel Budapestre költöztek. Jogi és bölcsészeti egyetemi tanulmányai után Párizsban a Sorbonne-on, majd az akkor egyetlen európai újságíróiskolában tanult. Tudatosan készült az újságírói pályára, és sikerült is valóra váltania az álmát. Előbb Budapesten, majd – miután Párizsba költözött -, Franciaországban jelentek meg cikkei, haditudósításai.
Sokat tett a magyar-francia kulturális kapcsolatokért, egymás műveinek megismertetéséért. Francia szépirodalmi műveket fordított magyarra, egyebek mellett Balzac, Verne és Anatole France munkáit. Ugyanakkor több magyar regény és színmű az ő fordításában vált ismertté francia nyelven.
Francia feleségével egy idő után a Párizs-közeli Eaubonne-ba költözött. A város 1940-es német megszállása miatt – mint külföldi zsidó – menekülni kényszerült, és az ország déli részén, egy kolostorban vészelte át a 2. világháborút.
1945 után is aktív maradt. Halála előtt jelentős könyvtárát, művészeti gyűjteményét és írott dokumentumait szerette volna szülővárosának, Szombathelynek ajándékozni, ám a vasfüggöny miatt erre nem volt lehetősége. Hagyatéka így feltehetőleg szétszóródott. Leveleinek egy részét azonban sikerült felkutatni, ezekből jelentetett meg egy kötetnyi válogatást Tüskés Anna „… nekem Franciaország… a sorsom és a végzetem” – Adorján Andor élete és munkássága. Válogatott levelek címmel. A szerző elmondta: hazai közgyűjteményekben végzett kutatásait a jövőben Franciaországban folytatja Adorján Andor tevékenységének minél alaposabb feltárása érdekében.
Szöveg: Tanai Ibolya