Különleges és meghitt hangulatú eseménynek adott otthont nemrég a budapesti Csányi5 Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár. A „Merre tovább vidéki zsidóság?” programsorozat, valamint a Judafest részeként a Szombathelyi Zsidó Hitközség kapott lehetőséget a bemutatkozásra.
Az eseményre szép számmal érkeztek érdeklődők: az egykori tipikus pesti bérházból átalakított előadóteret megtöltötték a fővárosi hittestvérek, az elszármazott szombathelyiek, valamint a Vas megyéből kifejezetten e napra Budapestre utazó népes közösség tagjai.
A kiállításmegnyitó nem csupán egy tárlat bemutatása volt, hanem a vidéki zsidó gyökerek, a kollektív emlékezet és a mai, pulzáló közösségi élet ünnepe.
„Szombathely mindig intellektuális pluszt tudott nyújtani”
A rendezvényt a programsorozat megálmodója, Heisler András, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány elnöke nyitotta meg. Beszédében személyes élményeit idézte fel arról az időszakról, amikor végigjárta az ország vidéki hitközségeit:
„Talán legtöbbször Szombathelyre mentem, mert Szombathely az mindig egy olyan intellektuális pluszt tudott nyújtani számomra is, és aztán a közönségnek is, ami egészen különleges volt.”
Heisler András megemlékezett a vészkorszak szombathelyi pusztításáról – felidézve, hogy a mintegy 3600 deportált zsidó polgárból 600 gyermek volt, ami szinte teljesen felmorzsolta a helyi közösséget. Ugyanakkor hangsúlyozta: a jelenlévők soraira nézve egyértelmű, hogy ma egy élő, kultúráját és hitéletét aktívan ápoló szombathelyi közösségről beszélhetünk. Felelevenítette a legendás Spiegler Elemér bácsi emlékét is, aki a közösség összetartó erejének szimbóluma volt.
Egy pincében talált kincstől a híres elszármazottakig
Sugár Judit, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke beszédében feltárta a kiállítás megszületésének háttértörténetét és a bemutatott tárgyi anyag sokrétűségét. Kiemelte, hogy a tárlat a híres elszármazott szombathelyi zsidó személyiségeknek – mint Wilhelm Lujza Izraelben elismert festőművész, vagy a nemzetközi hírű fotós testvérpár, Reismann János és Reismann Marian – is emléket állít.
Az elnök asszony egy különleges, nemrégiben történt felfedezésről is beszámolt:
„Néhány hónappal ezelőtt találtunk egy csodálatos tárgyat a pincénkben, amiről nem tudtuk, mi az. Kiderült, hogy az egykori ortodox zsinagóga bimatáblája volt. Leromlott állapotban találtuk meg, de Hesztera Aladár csodálatos munkájának köszönhetően restauráltuk, és most elhoztuk, hogy megmutassuk: ez a tóraáldástábla a múzeumunk egyik büszkesége.”
Sugár Judit kiemelte: a múlt emlékei mellett a jelen dokumentumai – Kardos Tamás fotói és a kulturális programok plakátjai – is helyet kaptak, bizonyítva a szombathelyi hitélet mai dinamizmusát. Beszédét azzal zárta, hogy a fővárosi válogatás csupán kedvcsináló, a teljes, monumentális kiállításért érdemes Szombathelyre, a Zsidó Kultúra Házába ellátogatni.
Szemtől szemben – Amikor megszólalnak a fényképek
A kiállítás szakmai és történeti dimenzióit dr. Kelbert Krisztina történész, a kiállítás kurátora mutatta be. Előadásában részletesen ismertette azt a szakmai áttörést, amikor a Savaria Múzeumban rábukkantak a Knebel-fotószalon több mint 23 ezer darabos üvegnegatív-gyűjteményére. Ebből a páratlan forrásból született meg 2014-ben a „Szemtől szemben” című kiállítás.
„A Szemtől szemben kiállítás a szombathelyi zsidóság 19. századi történetére épülve, az itt élők mindennapjainak bemutatásával teszi tapinthatóvá a holokauszt pusztítása következtében keletkezett űrt.” – emelte ki dr. Kelbert Krisztina.
A kurátor rámutatott: a kiállítás koncepciója az emberi sorsokat, az egyéni megéléseket helyezi a középpontba, ahol a fotó és a szöveg egyenrangú partnere egymásnak. Előadásában megrendítő példaként említette Dr. Bencze József szombathelyi orvos memoárjának történetét, amelynek kézirata és a hozzá kapcsolódó, évtizedekig keresett portré a kiállítás kutatási munkájának köszönhetően találhatott egymásra, és jelenhetett meg végül nyomtatásban idén júniusban.
A Csányi5-ben megtartott esemény méltó módon képviselte a szombathelyi zsidóságot: egyszerre volt tisztelgés a mártírok emléke előtt, és örömteli találkozás a jelen közösségével.
Szöveg: Haitzmann Ágnes
Fotó: Kardos Tamás