Adorján Andor író, műfordító, újságíró
(Szombathely 1883. május 23. – Eaubonne 1966. február 7.)
Lackenbacher Andor néven született.
Jogot és bölcsészetet hallgatott Budapesten, majd a párizsi Sorbonne-n. 1905 és 1906 között a Pesti Napló párizsi és balkáni tudósítója, majd 1910-től 1919-ig az Est munkatársa volt. Első regénye „A szeszélyes lány hangulatai” 18 éves korában jelent meg. 1911-ben adták ki első fordításkötetét. Társszerzőként közreműködött a Nagy francia forradalom és Napóleon című három kötetes történelmi munkában is. 1912-1917 között kilenc további kötete jelent meg. Rendszeresen publikált a Nyugat-ban azután is, hogy 1919-ben Párizsba költözött.
1934 és 1939 között a Reggel párizsi tudósítója volt. Saját tulajdonú hírügynökséget alapított, tudósítói iskolát működtetett. Hírlapíróként a L’Ouvre című napilap és az Orient et Occident című folyóirat munkatársa volt. A magyar irodalom és a magyar kultúra franciaországi népszerűsítője volt. Írásai német és svájci lapokban is megjelentek. Franciára fordította Molnár Ferenc jelentősebb munkáit, amelyek közül a Pál utcai fiúk és a Liliom több kiadást is megért. A második világháború után Magyarországon már nem volt lehetősége publikálni.
A Párizs melletti Eaubonne-temetőjében nyugszik.