Auschwitz: a megtörtént lehetetlen – Szita Szabolcs könyvbemutatója

Nagyszámú érdeklődő közönség jött el a Szombathelyi Zsidó Hitközség székházába Szita Szabolcs történész professzor „Gyógyíthatatlan sebek / Magyarok az auschwitz-birkenaui lágerbirodalomban” című könyvének bemutatójára.

Dr.Szita_Szabolcs

Márkus Sándor hitközségi elnök baráti szavakkal köszöntötte a monográfia szerzőjét, a budapesti Holokauszt Emlékközpont alapító igazgatóját, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát, valamint megkülönböztetett tisztelettel üdvözölte a közönség soraiban helyet foglaló holocaust túlélőket. Dr. Balázs Edit egyetemi docens ismertette a nemzetközileg elismert tudós életútját, munkásságát. A szerző fő kutatási területe a holokauszt és oktatása is; mint mondta „Szita Szabolcs köpenyéből pedagógusok, történelemtanárok sokasága bújt elő, akik modern módszerekkel felvértezve tanítják a holokausztot és lépnek fel mindennemű történelemhamisítás ellen”.

DSCN4820

A professzor mostanáig legalább harminc kötettel járult hozzá a 20. századi magyar történelem legsötétebb és legborzalmasabb időszaka történéseinek föltárásához, tudományos elemzéséhez, amikor az ország vezetői saját állampolgárainak százezreit szolgáltatták ki a náci Németországnak, küldték marhavagonokba zsúfolva a biztos gáz- és tűzhalálba. Szita Szabolcs elévülhetetlen érdemeket szerzett a múlt század harmincas, negyvenes évei történéseinek föltárásban, tudományos elemzésében. Auschwitz magyarországi vonatkozásait még senki sem kutatta és írta meg ilyen alapossággal, a maga komplexitásában. Meggyőződése: ez a könyvbemutató méltó emlékezés a szombathelyi gettóból elhurcolt több mint háromezer zsidó gyerekre, asszonyra és férfira, akiknek alig tizede jött vissza a biztos halálból.

Dr. Katona Attila történész, egyetemi docens a könyv bemutatásakor elmondta: Szita Szabolcs műve az első monográfia, amely magyar történész tollából íródott erről a témáról. A rendszerváltás óta a holokausztirodalom könyvtárakat tölt meg, de Auschwitzról és a magyar zsidóság második világháború előtti és alatti szörnyű sorsáról máig kevés hiteles írás jelent meg. „Auschwitz után verset írni barbárság” idézte a történész Theodor Adorno német filozófus ismert mondatát, amelyben a történész szerint is sok igazság van, de azzal együtt, hogy igenis kell verset, könyvet írni, beszélni és gondolkodni, mert fontos, hogy a lehetetlent is kibeszéljék magukból az emberek.

Megdöbbentő és félelmetes a „Gyógyíthatatlan sebek” tartalomjegyzéke: 14 fejezetben ír a szerző a többi között az auschwitzi koncentrációs tábor kiépítéséről, a vasúti szállítás műhelytitkairól, az üzleti alapon végrehajtott extra deportálásokról, és arról, hogy ki mit tudott, tudhatott erről a gyalázatról. A tudós történész hangsúlyozta, hogy a korabeli magyar politikai vezetés, a döntéshozók számára nyilvánvaló volt, milyen sors vár a magyarországi zsidóságra, hiszen – ha első kézből állítólag nem értesültek is róla – olvashatták az angol újságokat, a német jelentéseket, hallgathatták a rádiókat. Az is igaz, hogy a hiteles, nemzetközi információkat a magyar cenzúra eltüntette, nem értesülhetett róla a széles közvélemény.

_holokauszt_gyermek

Katona Attila annak a gondolatnak a jegyében ajánlotta az olvasók figyelmébe Szita Szabolcs „Gyógyíthatatlan sebek” című könyvét, hogy mindig emlékeztetnünk kell az embereket arra, hogy Auschwitz, a legnagyobb magyar temető sohasem csak a zsidóság elpusztításáról szólt, hanem bizonyos értelemben az emberről is, az emberben meglévő szélsőséges tulajdonságokról.

Dr.Szita_Szabolcs_(2)

Szita professzor elmondta, hogy évtizedeken át folytatott tudományos kutatásokat, részeiben hozzáférhetett az Auschwitz-Birkenau dokumentációhoz, és a koncentrációs táborokkal kapcsolatos háborús levelezéshez, melynek alapján megörökítette azt a képet, ami erről a tragédiáról kialakult benne. Hangsúlyozta, hogy a kötetbe foglalt események, tények valósak, emlékeztetnek és kiállásra intenek bennünket. A könyv szerzőjének, olvasóinak hivatása: emlékőrzés, tiszteletadás és figyelmeztető jel. Írás közben törekedett arra, hogy minél több nevet megmentsen, és hogy a következő nemzedékek megbízható adatokat kapjanak a történtek biztos megítélésére. Reméli, hogy ezek a dokumentált tények, ismeretek segítik a ma emberét és a következő generációkat is a bűnösség felismerésében, a tanulságok levonásában. Ugyanakkor azt is tudja, hogy a holokauszt okozta sebek gyógyíthatatlanok, a ma és a holnap nemzedéke sem lesz képes a minduntalan fölfakadó sebeket begyógyítani.

Forrás: Vas Népe, szerző/fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

This entry was posted in Nincs kategorizálva. Bookmark the permalink.

Comments are closed.