Zsidó ima ráadással, a szabadulástól az engesztelésig a megsebzett zsinagógában

Micsoda kombináció: koncert brácsára és orgonára, a Savaria Szimfonikus Zenekar kamarabérletében, a Bartók Teremben. De a Zsidó ima és az orgona első pillantásra különösnek tűnő találkozása is azonnal fölkelti az érdeklődést.

zsido_ima1

Fotó: Németh Richárd

Az orgona beemelése a zsidó liturgiába a neológ irányzat egyik legfontosabb egyházzenei újításának számít, bár azt mondják, hogy az istentiszteleteken ma Magyarországon csak a budapesti Dohány utcai zsinagógában hangzik föl orgonaszó. Például ezért is érdemes volt ellátogatni a csütörtök esti kamarakoncertre, amelynek helyszíne ráadásul eredendően magában hordozza a szakralitást. A Zsidó ima-­koncert ismét tudatosíthatta bennünk azt a tényt, hogy a Bartók Terem nem máshol, hanem az egykori szombathelyi neológ zsinagóga gyönyörű, jellegéből fakadóan a mór építészet és a szecesszió jegyeit magán viselő épületében működik. Tudjuk ezt persze, általában mégis elválik egymástól a két élmény: kinn a zsinagóga, benn a koncertterem. De ezen az estén biztosan észrevesszük azt, amire más koncerteken talán (a megszokás okán) már nem is figyelünk. Hogy a Bartók Terembe futó folyosó végén, jobbra kinézve ­ az ott a zsinagóga egykori, ma már lezárt főbejárata. Hogy a karzatra vezető (majdnem csiga)lépcső kovácsoltvas­-korlátjának szépen megmunkált, indázó mintázatában kirajzolódik a Dávid­-csillag. (És kinn az is szembetűnik, hogy a hozzákapcsolt modern épületszárny mintha sebet ejtene a zsinagóga testén.)

Fotó: Németh Richárd

Fotó: Németh Richárd

 

A Savaria Szimfonikus Zenekar kamarabérletében a 2015/16­-os évad negyedik hangversenyén az ukrán származású, Lübeckben élő brácsaművész, Semjon Kalinowsky (egyébként a köztársasági elnök által adományozott Ukrajna Érdemes Művésze kitüntető cím tulajdonosa) lépett föl, főleg kamarazenekarokkal, bejárta már az egész kontinenst, Skandináviától Törökországig. A brácsára­-orgonára hangolt programmal is sokfelé eljutott az elmúlt években. Szombathelyre Franz Danksagmüller osztrák orgonaművész, zeneszerző társaságában érkezett. A koncert pedig elvezette a közönséget a pészahtól (zsidó húsvét, az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékezetére) az engesztelésig. A jom kipur, az engesztelés napjának imádsága a kol nidré: a Bartók Teremben Siegfried Würzburger (1877–1942) orgonára írt kol nidré-­imája zárta a koncertbe foglalt ünnepsort.

Illetve nem egészen, mert a két rokonszenves előadó ráadással köszönte meg a tapsot, bevonva az ünneplésbe a termet és az orgonát is. Úgyhogy a végén a többek között Liszt-­ és Kossuth­-díjas Kovács Béla „Sholem­alekhem, rov Feidman!” című kompozíciója teremtett a brácsa bársonyos hangjával Chagall-módra a város fölé, felhők közelébe emelkedő, röpködős hangulatot. (Ahogy Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke megjegyezte: ezen a koncerten dalolt a brácsa – imádkozott maga a hangszer is.) A Kovács Béla­-kompozícióban megszólított Giora Feidman pedig nem más, mint a klezmerzenész­családból származó, Buenos Aires­-ben született világhírű klarinétművész és klezmerszólista, aki nemcsak a klezmer lelkét ismeri, hanem a tangóét is.

Forrás: Vas Népe, szerző: Ölbei Lívia